1940. szeptember 10.

Az Erdélyi Református Egyházkerület Dél-Erdélyben maradt vezetői intéző bizottsági ülést akarnak tartani Nagyenyeden, de nem kapnak engedélyt. A megjelentek szóbeli hozzájárulással veszik tudomásul, hogy Vásárhelyi János püspök a Romániában maradt egyházkerületi rész kormányzásával Nagy Ferenc tövisi esperest és gr. Bethlen Bálint főgondnokot bízta meg.

1940. október 2.

Gyárfás Elemér, a Romániai Magyar Népközösség Dél-Erdélyben maradt elnöki tanácsának tagja, a romániai magyarság 1940-1944 közötti politikai vezetője, kihallgatást kér Ion Antonescutól; több napos szorgalmazás dacára sem tud azonban eléje jutni, mert állítólag a tábornok egy tisztviselő hanyagsága miatt nem értesül a kérésről.

1940. október 4.

Kezdetét veszi mind magyar, mind román részről a kölcsönösségen alapuló nemzetiségi politika, amely közel négy évig mérgezi a kétoldalú kapcsolatokat. A magyar hatóságok Nagyváradon és Kolozsváron aznap több száz román családot utasítanak ki embertelen körülmények között az országból, mire Antonescu államvezető kilátásba helyezi: szükség esetén "összeszedik" a romániai magyarság vezetőit és koncentrációs táborokat létesítenek. Elrendeli: ezentúl csak annyi magyar nyelvű lap jelenhet meg Romániában, amennyi az átadott területen román nyelven.

1940. november 4.

Nagyenyeden megtartja újjáalakuló ülését a Romániai Magyar Népközösség. Betöltik a második bécsi döntés nyomán megüresedett vezetői tisztségeket. Elnökké Gyárfás Elemért, alelnökké pedig Szász Pál mellé gr. Bethlen Bálintot és Jakabffy Elemért választják. A módosított alapszabály szerint Kolozsvár helyett Nagyenyed lesz a Népközösség új székhelye. Idővel azonban a tényleges központtá Bukarest válik, s mellette a szervezet aradi és brassói tagozata tesz szert nagyobb jelentőségre, elsősorban az ott létesült magyar királyi konzulátusok miatt.

1941. május 13.

A Romániai Magyar Népközösség vezetői megbeszélést tartanak Gáldtőn, Szász Pál lakásán.

1941. július 1.

A Romániai Magyar Népközösség petrozsényi irodáját az ottani rendőrség bezárja és az elnököt, Veress Béla unitárius lelkészt (két másik népközösségi vezetővel együtt) letartóztatja. Veress Bélát a Zsil-völgyi magyarság érdekében kifejtett tevékenységéért később két évi börtönre ítélték.

1941. július 27.

A dél-erdélyi magyar vezetők telefonjait kikapcsolják.

1941. szeptember 1.

Román értesülések szerint négy nappal korábban a Romániai Magyar Népközösség vezetői Bukarestben tanácskoztak. Úgy döntöttek, hogy Gyárfás Elemér kihallgatásra jelentkezik Mihai Antonescunál, és javasolni fogja egy kormánybiztosság vagy államtitkárság felállítását a függőben lévő magyar-román kérdések sürgős megoldására.

1941. szeptember 13.

Visszaállítják a dél-erdélyi magyar vezetők kikapcsolt telefonjait.

1942. november 5.

Gyárfás Elemér bírálja Vita Zsigmondot, a nagyenyedi Bethlen-kollégium tanárát, mivel a dél-erdélyi magyar kultúra fejlesztésére vonatkozó javaslatait. Vita legelőször nem neki, a Romániai Magyar Népközösség elnökének küldte meg. Vita javaslatai a következők voltak: "írói csoportok" szervezése, irodalmi folyóirat létesítése, továbbá egy hely biztosítása vezetőjüknek a Népközösség elnöki tanácsában.

1942. december 18.

A brassói magyar konzul jelenti a Romániai Magyar Népközösség legfelsőbb vezetésében tapasztalható személyi ellentéteket. Sajnálatosnak tartja, hogy a magyarság vezetői közül "senki sem védi, mindenki támadja" az elnököt, Gyárfás Elemért. Szerinte Gyárfásnak a többi vezető között "egyetlen híve, barátja sincs".

1943. január.

Magyar külügyminisztériumi feljegyzés szerint Gyárfás Elemérrel szemben valóban felvethető, hogy a Romániai Magyar Népközösség belső ügyeinek intézésével keveset foglalkozik, elmulasztotta a központi szervezetet kialakítani, és nem fordít kellő gondot a Népközösség többi vezetőjével való érintkezésre.

1944. január 26-28.

A brassói magyar konzulátus vezetője, Zilahi-Sebess Jenő, dél-erdélyi útja alkalmából megállapítja, hogy a magyarság helyzete egyre gyorsabban romlik. Tapasztalata szerint a dél-erdélyi magyar vezetők, kevés kivételtől eltekintve, megegyeznek abban, hogy "néhány, legfeljebb öt-hat év alatt a magyarság száma annyira csökkenni fog, hogy a szórványok legfeljebb a statisztikusok és történetkutatók számára jelentenek érdekességet."

1944. augusztus 2-9.

A román titkosrendőrség e heti jelentése szerint Gyárfás Elemér utasításba adta a Romániai Magyar Népközösség bukaresti vezetőinek, hogy fokozottan törekedjenek a román demokratákkal való jó együttműködés helyreállítására, mivel rövid időn belül Romániát e demokraták fogják irányítani.

1944. augusztus 5.

A román titkosrendőrség értesülése szerint e napon Dr. Horváth Sándor, bukaresti római katolikus magyar plébános felkeresi a pápai nunciatúra vikáriusát, és utasításokat kér tőle a magyar zsidók kikeresztelése ügyében. A rendőrségi értesülés szerint a keresztlevelek beszerzésével Szász István, helyi népközösségi vezető foglalkozik intenzíven, dr. Parecz György népközösségi főtitkár ösztönzésére.